Dzsingisz kán (Onon, Szibéria, 1162 tavasza-1227. aug.): a mongol világuralom megteremtője. - Eredeti neve Temüdzsin ('kovács'). Apja a jeku horda vezetője volt. 1190: kánná, 1206: ~ néven a mongolok kagánjává választották. Atyja halála után 1206-11: anyja törzse segítségével leverte lázadó alattvalóit, majd a szomszédos mongol törzseket is, köztük a már ker. ujgurokat. 1213: a mongolok megtámadták Kínát, 1215: ~ elfoglalta Pekinget, 1219-20: Horezmet, 1220: Bokharát, majd Szamarkandot és még egy sor várost, legtöbbször árulás útján. Gyakran az egész népességet kiirtatta, a megművelt földeket pusztává tette, a csatornarendszereket elpusztította. Hadvezérei legyőzték Azerbajdzsánt, Asztrahánt, Grúziát, 1223. V. 31: a halicsi, kijevi, szmolenszki és csernyigovi or. fejed-ek seregeit, meghódították D-Oro-ot, egészen a Dnyeperig. 1224: ~ visszatért Ázsiába. Kína elleni hadjáratban halt meg. Világuralmi terveit ker. nesztoriánus elképzelések befolyásolták. Harcban kegyetlen és vérengző, vallási kérdésekben toleráns volt. Ez tette lehetővé a p-k 13. sz. széles körű missz. tevékenységét. 88

LThK III:581. - Lőrincz László: ~. Bp., 1972. - Uő: Mongólia tört. Uo., 1977.